Belefáradtam. Elég volt, hogy nap, mint nap mosolyogva bólogatok és azt felelem, minden rendben. Nem akarok megnyílni olyan embereknek, akikről pontosan tudom, hogyan fognak belém vágni hátulról egy kést. Tudom milyenek ezek az emberek...hányinger mindegyik. Mint egy veszett hiéna szaglászik utánam, hogy minél több infót tudjon meg a nyomoromról, mert akkor ő boldogabb lesz. Szinte látom ahogy a gép előtt vigyorog, és fröcsögve írja, hogy ő milyen boldog. Az ilyen ember simán tarkólövés. Agyontaposás. Hányok ettől.
Vagy az, hogy álnéven ír nekem facebookon, annyira átlátszó és annyira gyerekes. Az ilyen miért él a Földön? Miért keserít meg engem, miért éri el azt, hogy undorodom az emberek zömétől és nem találom a helyem?
Mondjuk ki, nincs minden rendben. Semmi sincs rendben. Definiálnám a fájdalmat, de nincs rá megfelelő szó, mert olyan sűrű massza, olyan sok összetevő van benne... Megszeretnék szabadulni ettől a sűrű,fekete masszától, ami betölti a belsőmet és semmi áron nem tudom kiszakítani magamból. Egyre többet ragadok az álomvilágban, és egyre rosszabb feleszmélni. Nyár, ne tedd ezt velem.
Am(k)inek fent kellene tartania, az nem tart fenn. Lehúz.
Minden napból egyre kevesebb marad meg jóként. Minden nap egy újabb részecske hullik ki... miért?
Meddig bírom majd? Mindig ezt kérdezem magamtól. Rekorder vagyok, mindig megdöntöm azt a pontot, ameddig azt hiszem, bírom. Mindig több és többet bírok ki és nem tudom, hogy ez engem büszkévé tesz, vagy inkább elkeserít.
Evésbe fojtom a bánatomat. Vagy az írásba. Pedig legszívesebben lemennék ebbe a jó levegőbe... Egyedül vagyok,egyedül!
Az a legrosszabb, hogy ezt is ki kell bírnom. Nagy levegőt kell vennem, nem szabad tombolni, nem szabad semmit az égadta világon, mert az emberek nem értenek meg téged, és te leszel a hibás. Ez a felállás régóta.
Csak ennyi. Miért nem ?
A titokra koncentrálok, hogy bevonzzam azt, ami számomra jó. Mégsem történik ez. Mégsem érzem, hogy jobb lett volna. Napok óta növekszik bennem, mint egy szörnyeteg, napok óta bukkannak fel újabb kérdések, újabb bántalmak, újabb kisebb-nagyobb tüskék.
A francba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése