Hidden Bridges.

Can- She brings the rain.


A ruhám almost done. El sem tudom mondani milyen boldog leszek, ha végre hordani fogom, és ott lesz rajtam. A divatbemutató jún.3-án lesz ...ideje belehúznom.
Kicsit izgulok, hogy kifutok az időből, mert sok teendőm van még vasárnapig.
Kell egypár divatrajz még ami hiányzik, egy táska füle, meg az anyagismeret sem lenne rossz, ha esetleg meglenne. Minden olyan gyorsan jön.
Van abban valami, hogy mikor kéne nem telik az idő, csak vánszorog, csak éppen hogy halad valamennyit, de szinte semmit. Most meg két kézzel húzom visszafelé az időt. Szeretem megtervezni a napomat, hogy mivel fogom tölteni, mert így biztosabb az ütemezés. A saját érdekemben szükség van erre.
Tehát akkor holnap, rajzbemutatás és azután pedig megcsinálom a maradék divatrajzot ami hiányzik. Nem utolsó sorban kiötlöm azt, hogyan varrjak táskafület, meg dekorációt a ruhámra. Nos, talán tanulnom kéne a művészettörténelem vizsgámra is. Dolgok pozitív oldala : első év vége a divatsuliban. Kíváncsian várom  hogyan sikerül ezt az évet zárnom, elsős divatiskolás hallgatóként.
A pánik már kezd eluralkodni rajtam de ügyesen meg kell oldanom a helyzeteket, mert a mai nappal bezárólag vége a lazulásnak. Come on, buddy.

A zene a fülembe hangosan szólt, én pedig ritmusra mentem az utcán. Az emberek elmosódott foltokká alakultak, senki nem volt éles. Valaki lett volna, de valaki nem volt ott. Még mindig várom, holott már rég elvesztettem megannyi harcot magammal szemben. Meddig fogok még várni, mi után fogom feladni?
Nem is tudom, hogy mit fogok majd reagálni, ha meglátom valaha is még ebben a földi életben. Én nem menekülök előle, én várom őt.
Hónapok telnek majd el, elmúlik talán a nyár is... azt gondolja örökké várok rá?

Még mindig a CHERRYBOMB c. film hatása alatt vagyok. Vagyis inkább Robert Sheehan alakítása miatt. Láttam youtube-on a Misfits-es Nathan alakítását is és rohadtul hihetően játszik. Tényleg elhiszed mindkét filmben, hogy egy mentálisan segítségre szorul. Az, ahogy dühöng, ahogy tényleg viselkedik, bámulatos és fantasztikus. Azt hiszem Robert lényegében a V mint Vendettából  V személye, Picassoé és egy kis francia muskétásoké összegyúrva, na és persze ne hagyjuk ki hogy valójában ír származású. Fantasztikus egyveleg.

Summertime Sadness.

Rihanna- Cry

Egyetlen éjszaka kellett ahhoz, hogy úgy érezzem vége. Megkönnyebbültem, mert szabadjára engedtem a fájdalmat, ahogy Buddha mondja.

A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.(Buddha)

Nem tudom, hogyan sikerült áthídalnom ezt, talán az segített, hogy  rájöttem, hogy bár barátok voltunk, ez az időszak jelen esetben fel van függesztve. És talán így könnyebb beletörödnöm, hogy rajtam kivülálló okok miatt történt, vagy hogy majd lesz valahogy. Vannak fontosabb dolgaim amik előrébb valóak, semmint sírjak valaki után aki nem fog visszajelzéseket adni. Be kellett járnom ezt az utat : elvesztés-szenvedés-elengedés.
Ezentúl könyveket és filmeket is fogok közölni a blogomban, mert mindkettő szenvedélyem, a divat mellett. Elsőként is egy friss filmet mutatnék be.

CHERRYBOMB(2009)
Ez a film egy olyan élethelyzetet jelenít meg, mikor két barát közé áll egy lány.
Az ellentétek felerősödése, lásd ki milyen családból származik, az elfojtott agresszió, a versengés kialakulása a barátok között, aztán pedig a nem várt végkifejlet, ahol megmutatkozik, hogy bármi is történjék, a barátság szorosabb kötelék köztük, az anyagi helyzettől, élethelyzettől függően ott voltak egymásnak bármi is volt. Luke és Malachy barátsága sokkal mélyebb, mint elsőre tűnik.
Nagyon tetszett ez a történet, főleg azért mert az egyik kedvenc férfiszereplőm, Rupert Grint játszik benne. Hatalmas a sztorija, bár elsőre klisének tűnhet. Mégsem az.

Jelenleg, most listámon van Lovas-Nagy Anna: Verazélet c. könyv, de egyenlőre még nem nagyon volt időm könyvtárból kivenni. Rajta vagyok az ügyön! :)
Rengeteg könyvet olvastam már, szerencsére nekem is van egy kisebb gyűjteményem és szeretek róluk írni, hátha másnak is megjön a kedve hozzá.

Voilá, c'est fini.

Talking to the Moon

Loreen-Euphoria


Tegnap este megint nála kötöttek ki a gondolataim. Tudom, hogy hiányzom neki, ennek így kell lennie. Kitörölhet az ismerősei közül, de az emlékem ott van a fejében akár akarja akár nem. Ez nem áltató szöveg magammal szemben, ez így van. Hiszen én is nap, mint nap gondolok rá. Hónapokká fog fajulni ez a távolságtartás a részéről és azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha visszajön? Talán túl büszke lesz, és sosem jön vissza. De ha visszajön, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat vele szemben. 11 év barátság, komolyan ennyit ér neked?
Megnéztem a TITOK c. filmet, illetve amit kaptam linket róla youtube-on és azt kell, hogy mondjam bár eddig is tudtam a könyvről és filmről nagyjából, sok mindent megváltoztatott bennem, visszafelé tekintve az életemben igen, sok mindenre rávilágított és én hiszek benne. Nekem Buddha a mindenem egy jó ideje, és igaza volt, hiszen ő maga is ezeket mondja. A vonzás, mit  vonzasz be...!
Gondoljunk csak bele, Buddha azt mondja, nem birtokolsz semmit, csak őrzöl egy darabig, hiszen amint birtokolni kívánod kisurran a kezeid közül és igaza is van.
Amint én azt mondom, hogy csak az én barátom vagy, csak az enyém, felüti a fejemben az a gondolat, hogy nem lehetsz másé, nem lehetsz másé és mi történik? Másé lesz és bekövetkezik az amitől féltem, mert a gondolataimnak ereje van!
Tizenéves koromban rajongtam egy együttesért, amit most nem neveznék meg, mert pontosan tudom, hogy az emberek hogy reagálnak erre, szóval rajongtam egy együttesért, majd azon belül egy gitárosért, TK-ért. Akkoriban egyedül voltam, lelkileg, barátilag, mindenhogy. Az ő zenéjük segített át sok válságon, illetve ennek a fiúnak az imádata, fanatizmusom iránta. Fura, mert egy ideje újra elkezdtem őket hallgatni, ugyanúgy imádom és fanatizálok a sráccal pedig eltelt jó pár év. Nem tudom, hogy párhuzam vonható-e le, vagy csak nagyon hinni akarok abban, amiről írok. Állandóan írok róla, csak úgy, mint tizenéves koromban. A fanfiction világa lassan megelevenedik és nem tudom, néha elveszítem a realitásérzékemet, ami megment attól, hogy megbolonduljak a valóságtól.
Hiszem azt, hogy egy nap, pokoli szerencsém lesz és találkozni fogok vele. Nem, ez nem az a jajj de jó lenne dolog. Mivel a TITOK felnyitotta a szememet, így még erősebben hiszek ebben, hogy meg is fog történni. Nem tudom mikor és hogyan, ahogy ezt senki sem, de megfog történni.
Az embereknek évezredek óta kell valami amiben hinni tudnak, valaki akinek az imádata lelkibékét okoz számukra, válaszokat kapnak amik végül is végig ott voltak bennük, csak egy sugallat odasöpörte a felszínre. Miért ne lehetne ez Buddha és a TITOK maga?

Tudom, hogy egy nap, az elkövetkezendő napok egyikében, jelentkezni fogsz és rájössz te is sok dologra. Fel fog nyílni a szemed és írni fogsz. Hiszem ezt, hiszen ismerlek is, és tudom, hogy a gondolataimnak ereje van. Bármi is legyen az üzeneted, amit majd közvetítesz felém, tudni fogom, hogy miért tetted.
Hiányzom neked, ahogy te is nekem. De megfog törni az ellenállásod és rászánod magad arra, hogy írj nekem. Eltelt lassan másfél hónap. Nem tudsz nélkülem lenni, hiszen tizenegy évet kitörölni képtelenség. Te is tudod. Én csak várok, mert tudom, hogy elfogsz jönni...hogy melyik nap? nem tudom. hogy miért? talán azt sem.
De nem ez a lényeg, hanem hogy itt leszel.

Meet me on halfway

Lana Del Rey-Blue Jeans


Rég láttam, túl régen. Ma zuhogó esőben indultam iskolába és egész végig azon méláztam, milyen romantikus lenne, ha felbukkanna az utca végén és tudnám, rám várt volna. Valami barátság-reunion. Hiába várok én erre, de azért jó áltatni magamat, képzeletembe megeleveníteni azt, hogy találkozunk. Vajon elmenne mellettem? Köszönne? Amíg az eső szakadt, én jól eláztam. De legalább volt időm gondolkozni.
Rájöttem, szeretek festeni. Nem tudom mennyi tehetségem van hozzá mégis szeretem csinálni, ez egy új dolog. Főleg, hogy előzőleg sosem festettem, bár nagyon vonzott. Talán viszem valamire. Talán.
Ma bicikliztünk a barátommal. Egész szép kis menet volt, 6.6 km. Inkább azokat a pillanatokat várom, mikor egyedül vágok neki és elmegyek ide-oda. Szeretem az esti friss levegőt, szeretem azt, ahogy gondtalanul merenghetek. Komolyan, imádok képzelődni, talán ez a legjobb dolog a világon. Főleg, hogy írni is szeretek és a kettő kombója egészen eltud szakítani a valóság talajától. Vészterhes időkben legjobb dolog, esküszöm. Csak ülni a suliban, hallgatni amit mondanak és egyszer csak tovább gondolni a történetet amit írok. Szeretem ha a dolgok valóságszerűek,életszagúak. Azok sokkal jobbak.
Hosszú hétvége! Imádom. A legjobb dolog a május hónapban. Na jó, nem, mert sok más jó dolog is történt, de ennek örülök mos igazán. Időt nyertem, értékes perceket.
A suli elveszi az időmet, de van olyan nap, mikor nem is bánom. Kell, hogy tanuljak, fejlődjek, haladjak. De barátkozni ott, soha, semmiképp többet.
Mondtam már, hogy hiányzik? Talán csak párszor. Azt vettem észre, hogy ma ahogy a sulija előtt mentem el, igazán dühös voltam rá. Szinte kiabálni volt kedvem, hogy nem igaz, hogy ennyit érek neki, hogy most legyen vagány, mondja a szemembe, gyerünk, tegye meg!
Talán mind a ketten gyávák vagyunk. Csak kettőnk közül én vállaltam be a 'piszkosul őszinte' szerepet. Fuck.

Your name is my mantra.

Kent- Dom Andra




"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. 
Nem bosszankodnak, nem sírnak, 
nem csinálnak semmit, 
csak várják, hogy teljen az idő. 
Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy.
Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."

A dolgok hellyel közel stabilabbak, mint előzőleg. Már nincsenek kérdéseim, egyenlőre elfoglal a záróvizsga. Egy gyönyörű ruhát szeretnék összehozni, és érzem, hogy sikerülni is fog, mert olyan görcsösen kapaszkodom ebbe az álomba, hogy én egy nap igazi divattervező legyek. Szeretem megvalósítani önmagamat és nem számít, hogy talán nekem nincs is jövőm. Mert csak azt hallom, hogy ez egy olyan munka ahol nagyon sikeresnek és szerencsésnek kell lenni, hogy betörj a köztudatba. Nos igen, de nem tudom, nevezzenek naivnak, én hiszek az álmaimban. Nem fogok csalódni akkor sem, ha nem jön össze mert tudom, hogy én mindent megtettem és a körülmények azok amik nem adják meg a feltételeket. Sajnálom azokat akik nem tudnak hinni sem az élet apró örömeiben sem önmagukban. Mint a nővérem. Néha totál elegem van belőle, mert nem bírom hallgatni ahogy élvezettel fröcsögve, töri össze az én képeimet, mert szeret engem " felébreszteni ". De tudom, hogyha elköltözöm egy nap, onnantól fogva egészen megváltozik minden,és lesz benne jó irány is. Felszabadulok, és másként lesz az életem. Nem fognak körülvenni érdekemberek, nem lesznek balhék, jobb és stresszmentesebb életem lesz. Erre gyúrok. 
A napok csak elsuhannak mellettem és kicsit talán élvezem is. Mindig van esemény, mindig történik valami. Szeretnék kirohanni többet a szabadba, távol a várostól és csak ülni, rajzolni, nézni a vizet elgondolni, hogyan tovább. Őszintén hiányzik. Hiányzik. Csupa nagybetűvel, de elég büszke vagyok ahhoz,hogy ezt újra kimondjam neki. 
Igazából azt nem értem, hogy 11 évet kibírt mellettem, pedig tudott mindent, azt is, hogy hiába vár rám. 
Borzasztóan szeretem őt, még mindig, de talán ő már sosem lesz a barátom, és pont ez fáj a legjobban. Elveszítettem őt, anélkül, hogy hibáztam volna.
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy már elfelejtettél
Vajon partot értél már
Vagy most is tép a szél...
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy inkább észre sem vennél...?

Waiting for the heavenly light

Gotye-Somebody that i used to know

Mintha a dolgok szándékos provokációt indítottak volna ellenem. Nem tudom, délután ötkor még áradt belőlem a panasz, az a tömör panasz az elme-doktornál, és csak ömlött megállíthatatlanul, olyan kérdéseket tettem fel magamnak amire segített megtalálni a választ a kedves doktor. És a válaszok kézenfekvőek. Egyszerűek.
Mégis délutánra megszületett az a cseppnyi provokáció. Még kering a fejemben, ahogy a fejemben felvillantak...
Nem stimmelek. A történetem megelevenedik előttem, ez pedig nem a legjobb út.
Le kell nyugtatgatnom magamat, mert a lehetetlent nem kaphatom meg.
Fura, hogy az élet mindig kínál valamit feléd, kicsit olyan az egész, mint egy teszt. Mi az amit elveszel a tálcáról amit adnak, és tudod-e hogy mivel jár az, hogy te azt onnan elvetted? Észnél kell lenned, ez az egyetlen dolog amiben ne hallgass a szívedre, hiába ordítozik talán oltári hangosan. Kuss van neki, nagy kuss.
De nagy a baj, ha már az ordítozik és muszáj vagy észnél lenni. Ismételgetem ezt, mint egy mantrát, egyetlen dolog szabad: álmodozni.
Elmerülni ebben a ragacsos, kicsit rózsaszínes sejtésű álomvilágban. Aztán pedig reménykedni abba, hogy mire kimászok abból a valóság megoldja az előttem tornyosuló problémahegyeket. Becsukom,kinyitom,becsukom,kinyitom.
A francba.
Ha én a pont, ő a felkiáltójel, ő pedig a kérdőjel.
Szépek vagyunk,mondhatom.

Cherry blossom on my necklace

Rita Ora- Roc the life

Szembejönnek az utcán az emberek és mind megbámul. Szinte hallom a gondolataikat, hol dicsérnek, hol azt gondolják egoista vagyok, öntelt szar alak. Csak azért, mert nagy ívben nem érdekel mások divatja, nekem az nem jó. Nekem saját ízlésem van...és nagyon nem érdekel, hogy orrkarikám is van. Én így vagyok teljes.
A barát kérdés azóta sem oldódott meg, nem is hiszem, hogy megfog. Talán már nem is érdekel annyira.
Azt mondta nekem valaki ma, akit inkább nevén sem említenék, nem barátom, nem haverom egyszerűen csak a van kategóriába tenném, szóval ő mondta azt, hogy olyan fura vagy az emberekkel, hogy mindenkivel megvagyok akadva. Ez nem igaz.
Az igazság az, amit neki is kifejtettem, hogy miért legyek mindig kedves azokkal akik a hátam mögött kibeszélnek, akik megbélyegeznek engem, akik semmi ismeretség alapján ítélnek el engem? Én mindenkinek megadtam az első esélyt, kedves voltam és barátkozó. Adjon okot, érdemelje ki a kedvességem ezentúl. És nem, nem érzem magam egoistának, egyszerűen csak nem értem az embereket. Undorom van tőlük, mert őszintének lenni manapság ciki. Nem csak most, sajnos már középiskolás éveim alatt is szembesültem ezzel, hogy nem menő ha te megmondod a másiknak azt amit gondolsz, az gáz. Az a jobb, ha kibeszéled a háta mögött, semmi indokok nélkül ítélkezel. Ez sokkal hatásosabb, menőbb. Ja, meg a másik személyes kedvencem, hogy rossz a kedvem meg depressziós vagyok. Az első embernek aki ezt mondta nekem, nem válaszoltam vissza, nem volt esélyem, sokkal inkább még jobban befelé fordultam és magamban kerestem a hibát. A következő ember aki ezt mondta nekem egy hete, nos szemberöhögtem. Sikerült szemberöhögnöm és azt mondanom neki, hogy hülye vagy? te ezt komolyan gondolod amit mondtál? Másfelől meg, igen az ember olyan gyarló lény, hogy lehetnek rossz napjai, mert miért ne? Én nem fogok más kedvéért mosolyogni, mert igen vannak olyan emberek akik elvárják ezt. Ha valami nem tetszik ellehet menni, semmi és senki sem kötelező kategória. És egyszerűen zéró tolerancia.
Ez működőképes állapot. Az ő problémája, az ő élete, mindig szarabb, mint a tiéd. Tanuld meg megismerni ezeket az embereket, hogy felismerd őket az első perctől fogva. Rengetegen vannak! Az önsajnáltatók tábora tömeges.
De azért büszke vagyok magamra, hogy kiállok magamért. Tényleg. Hatalmas fejlődés, az eddigi szürkekisegér-kussolok szindrómából.

Vision of the Happiness

Florence and the Machine -Breath of the Life

Nem tudom mi lelt. Igazából boncolgatom magam, legalább egy órája, eredmények nélkül. Nem tudom hová tenni ezeket az érzéseket amik bennem keringenek, körkörösen, folyamatosan, mint egy kígyó aki a farkába harapott. Nagy baj van velem, ha ember undorom van, sokadjára? Azt hiszem elég volt, őszintén.
Nincsenek barátaim. Ez egy merész és talán önsajnálattól csöpögő mondat is lehetne, ha nem tárgyilagosan fejezném ki magam. A netbarátságokat most nem sorolnám ide, mindegyikükkel nagyszerű kapcsolatot ápolok és ahogy tudok találkozom velük, vagy valamilyen úton-módon beszélgetünk. De az más kategória, legalábbis számomra.
Engem idegessé és feszültté tesz amit látok. Nincsenek barátaim. Megint ez a sláger.
Nem szeretem az embereket, mert rájöttem, hogy én beleölöm az összes erőm és szeretetem egy-egy barátságba, ott vagyok mikor kellek és szívvel-lélekkel teszem a dolgom. Aztán meg rádöbbenek, hogy már megint csőbe húztak a fenébe is, mert az emberek leszarnak téged, nagyon minimális az, aki nem. Valamiért kellesz nekik, ez tény. A tény az másfelől, hogy ez lehet, valóban barátság, de lehet kényszeres szükséglet. Nem akarok az utóbbi kategória lenni, de azt hiszem folyamatosan ezeket fogom ki. Kellek valamiért, nem magamért, hanem egyszerűen csak valamiért. És most, mert egy ilyen pillanat, itt ülök, magányomban, csendben, hallgatva ugyanazt a zenét és ömlengek, ahelyett, hogy rátudnék valakire írni, valakivel megbeszélni holnap egy találkozót. Nincs ilyen személy, mert aki volt, már nincs. Ez is, olyan mint egy rémálom. Egyik pillanatban még 11 év barátság, másikban pedig csak az üres levegőt markolom és várom azt a pillanatot, mikor megunja és rájön, hogy nem hülyeségeket beszéltem...kimondtam azt amit éreztem, ő pedig távolságokra hagyatkozik. Tegye, hagyom. Pedig egy ideje már nem is számoltam a napokat utána, már nem éreztem a hiányát, már majdnem egész jól voltam nélküle. De most döbbenek rá, nemhiába hogy mit tesz az, ha van VALAKID ahelyett, hogy most úgy érzem SENKIM sincs.

A további "barátok" akiket tényleg csak macskakörmözve érdemes megemlíteni, olyanok, mint a napraforgók. Hol kedvesek és édesek, aztán pedig kiderül, hogy nem, nem azok. Olyan semmitevő hülyeségeken húzzák fel magukat, és olyan szarságokat vágnak a fejemhez, hogy azt gondolom, nem jó időben születtem, nem erre a bolygóra kellett volna érkeznem, nem ebbe a közegbe, nem ide a mocsokba.
Keresem azt a szikrát az emberekben, aztán be kell vallanom, megcsalnak az érzékeim és olyanokba látom meg, inkább képzelem beléjük, ahol nincs. Nincs szikra. Nem hogy szikra nincs, tapintat sem.
Szóval a körhelyzet az volt, hogy elmenekültem itthonról, máshol voltam két napig, kicserélődtem, idegeim megnyugodtak, lelkem lecsillapodott, egészen rendbe jöttem, ahogy azt az orvos is kérte, és hazajövök, megcsap a dolog, hogy én nem akarok itthon ülni, én menni akarok, mesélni, beszélgetni tenni valamit... és jön a felismerés : Nincs kivel.
Ehhez még hozzájön egy vérbeli férfi hiszti, mert ugye a legjobbkor kell időzíteni, ha már a kedves vállán óhajtom magam kisírni, dacoljak azzal, hogy ő bizony sértve érzi magát, amiért őt nem sorolom a barát kategóriába, a másik baráttal együtt. De nehéz elmagyarázni neki, hogy ő a szerelmem, és ő barátja, nos barátaim, fejezzük ki így, mert nem haver és nem span, mert van érzelmi kötödésem feléjük, de nem tudom magam jól kifejezni. Talán sértődöttséget érzek feléjük, talán valami mást. Holnap mennek horgászni, mert ez rutinprogram, ez olyan dolog, amit én talán sosem fogok fel. Ezerszer lerágott csont, félig ki is köptem már, de elfogadom. Tegye. Nem szabok határokat. Mégis úgy érzem, hogy nem számíthatok rájuk sem. Nem tudom, velem van a baj, talán tényleg. Talán nekem kéne máshogy viselkedni, mert én úgy hiszem magamról, hogyha szólna én ugranék. Bármikor. Félbehagynám azt amit teszek, vagy talán el sem kezdem...
A szeretet.néha.fáj.