Sofiaval álmodtam, hogy boldog voltam, mert itt volt. Angolul beszéltem hozzá, és felém magasodott de az arcát egészen megtudtam simogatni. A tegnapi művtöri vizsga után a mai olasz igazi felüdülés volt számomra. Már ez a szarok-bele életstílus. Lassan művész leszek, az élet művésze.
Tanulok, elbukok, felállok. Valami ritmikus váltakozás, csak éppenséggel a sorrend változik.
Éppen filmlistát írok, hogy mit szeretnék mostanság megnézni. Előkelő helyet foglal el a The Perks of Being a Wallflower, Emma Watson és Nina Dobrev szereplésével, amolyan fergetegesnek ható újabb drogos, tinédzser film a "we found love" életérzéssel, majd a következő Magic Mike ami Channing Tatummal lesz igazán ütős, mint stripper guy. Hihetetlen!
Nos és végső záróakkordként, most kaptam kézhez Lovas Nagy Anna: Verazélet c. könyvét. Elsőre zavaros, másodjára már megkapóbbak a mondatok, az azok mögött felsejlő gondolatok és igazságtörmelékek amikbe én is belegondolok, hogy valóban így van, de még természetesen nem értem a végére. Film és könyvmámor, te kellesz nekem!
Jún 20, te édes június 20 gyere el minél hamarabb. Legyen vége, legyünk túl ezeken az akadályokon. Édes NYÁR.
Egyszerűen összezáródnak a falak, pedig most kellene kinyílniuk. Az írás sem megy úgy, ahogy kellene és ez kikészít. Imádok írni, imádom megszőni a cselekményeket, variálni a dolgokat és ez pontosan olyan, mintha nem tudnék varrni, vagy rajzolni, vagy fotózni.TRAGÉDIA.
Másfelől, meg viaskodom: Hol hiányzol, hol pedig eszembe se jutsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése