what is right...?

Hazudnék, ha azt mondanám, már nem gondolok rád. Mindennap a fejemben vagy... de ez sem segít. Ha lemegyek a boltba, látlak, ahogy az egyik ház előtt álltál régen, látlak, a házunk előtt, látlak mindenhol, de igazából sehol sem vagy. Kurva nehéz időkön mentem keresztül, szükségem lett volna rád, de te sehol sem voltál. Már nem is leszel, emlékszel? Már nem vagyunk legjobb barátok.
Hívnálak, de tudom,felesleges. Azt mondtad, majd a huszonegyedik születésnapunkon, majd újra barátok leszünk. Mit gondolsz, van ennek így értelme? Nincs.
Ha nem szólok, ha nem írok, te nem kérdezel. Sőt, nem is létezel. Csak jössz, ha úgy érzed és felkavarsz. Már magam sem tudom, hogyan lehetne ez az egész, hogy jó legyen. Egyszerűen csak hiányoztál, szükségem lett volna rád, arra hogy kicsit gyere és elvigyél. De nem hívlak, mert nem jössz. És ha jönnél... tudom, hogy már nem lenne az igazi. Búcsút kell mondanom. Nagyon szar érzés, ezt mondhatom. Sokkal jobb volt addig, ameddig eltudtam képzelni, hogy azért nem jössz, mert nem érsz rá. Ez jó mese volt. De az igazság fájdalmasabb, ebben egyetértünk. Leírtam, kiírtam, átadtam, és vége. Mindent odaadtam neked, magamból hogy vidd el, mert inkább éljek azzal,hogy üres vagyok, ,mint hogy bennem legyen az ordító hiányod. Az, hogy voltál, de már nem vagy. Persze, azt mondtad, hogy törödsz velem. Igazán? Gondolsz még rám?
Kitudja hogy mi igaz már ebből, igaz?
Karácsony, ugye? Kedvenc ünnepünk. Hiányoztak az smsek, a névnapi köszöntések, hiányzott minden ami te vagy. De nem fogok könyörögni és futni utánad, sajnálom. Jobban szeretem a régi éned, mint a mostanit.Ez nem te vagy, ez közel sem áll ahhoz akit én szerettem.
Gyere vissza.Menj el. Gyere vissza.Menj el.
Hogy a fenébe szenvedhetek ennyire a hiányodtól, miközben belül tudom, hogy úgysem jössz vissza? A fejemben minden olyan egyszerű, és tényleges. Már nem fáj, legalábbis ott nem. Ott megbékéltem azzal, hogy te voltál és már nem vagy. De a lelkemben, elég egy szó vagy egy hangulat...máris megint ott vagy, legalábbis csak a puszta emlékképed és fáj a hiányod.
Gyere vissza... menj el!