Eltelik lassan a nyár. 2012 nyara. Milyen furcsa... még csak most kezdődött!
Sofia egyhetes nyaralása ráébresztett nagyon sok dologra. Többek között arra, hogy mennyire hiányzott nekem az, hogy megölelhessem őt. A legjobb pillanataink olyanok voltak, mintha már egyszer megtörténtek volna: természetes volt minden.
Este ültünk az ágyán, bort ittunk és azt mondtuk ez az, ami kimaradt az életünkből. Éjszaka sétáltunk, beszélgettünk, hajnalig fent maradtunk. A legjobb barátom.
És bár én vagyok az idősebb, mindig is rá néztem fel. Olyan jó volt készülődni, látni ahogy sminkelünk mindketten, ránevetni a másikra és egyszerűen betöltötte azt az űrt, amit éreztem. Sosem volt ilyen barátnőm. Sosem volt esélyem arra, hogy valaki kitartson mellettem az évek során, igazán. Na jó, hazudok, egyetlen személy tartott ki mellettem, de ő hímnemű. Vele valahogy nem tudtam sminkelni, buliba igyekezni :) A barátnőim többsége illanó-szépséggel rendelkezett/ rendelkezik.
Azt kell mondanom, hogy mindenki csak egy idő után ragaszkodik, és ez az idő, miután én már nem vagy nem annyira. Mikor én ragaszkodom, akkor azt kell, hogy mondjam elég erős érzés. Visszatekintve sokszor alázkodtam meg másoknak, mert szeretetre vágytam. A legrosszabb az, hogy rá kellett jönnöm, hogy ők fele annyira se ragaszkodnak hozzám, vagy kedvelnek engem, ahogy én őket.
Mindig is vágytam egy legjobb barátnőre. Eleinte hónapokként cserélődtek, csapódtam hozzájuk, majd tovább léptem. Borzasztóan vágytam valakire... de most már világos a válasz. Szerettem volna csajos programokat, szerettem volna elmenni vásárolni, nevetni, fiúkat nézni, beszélni olyan banális dolgokról, mint a sorozatok extrém szexis pasijai, vagy éppen mittudom én... de igen, rá kellett jönnöm, hogy hiába keresem ezeket a személyeket, nem léteznek számomra. Talán az is közrejátszik, hogy túl komoly vagyok, vagy az, hogy én nem élek korlátlanságban, ahogy a többiek. Mások bele se tudnak gondolni, milyen megrögzött szabályok kötnek engem. Végül is, már nem érdekel. 20 évet leéltem így, így nőttem fel, és nem bánom. " Miért nem maradsz még fent? Miért nem jössz el velem? Miért miért miért?" Ezektől a kérdésektől másztam sokszor a falra. Miét nem lehet megérteni ezt, hogy nekem ez az életem? Hogy én igenis gondoskodom valakiről, akit a nagymamámnak hívnak. Miért ennyire lehetetlen elképzelni? Azért mert az ő életük csupa móka-meg-kacagás.Erős túlzással, mindenhol van szennyes. De megvolt a szabadságuk. Az, hogy bármikor-bármerre-bárkivel. Nekem nem, na és?
Sofia mindent megértett velem kapcsolatban, az első pillanattól fogva. Talán azért, mert az édesanyja annyit mesélt az én édesanyámról és az életünkről. Olyan természetesen fogadott mindent, pontosan tudta, hogy mennyire más életem van az ő életéhez képest, de egy percig sem volt feszültség közöttünk emiatt. Pontosan tudta, hogy meg kell kérdeznünk, hogy mi- meddig- hogy. A legjobb barátnőm, és nem érdekel a távolság, az az óriási távolság ami kettőnk között feszül. Nem könnyű így élni, nem könnyű velem sem élni, de ő... csodálatos volt. Mindenhogy csodálatosan viselkedett.
Mellette azt kell hogy mondjam, egyetlen hét alatt átéltem azt, amire egész életemben vágytam.
Máskülönben semmi sem oké az életemmel. A kapcsolatom olyan, hogy szinte nincs is. De eljutottam arra a pontra, hogy erős vagyok, hogy már nem érdekel, hogy alakul az egész. Boldog szeretnék lenni, és ennek mindig is megvolt az ára. Nos, 2012 úgy tűnik egy felgyorsult szelektivitással járó év. Azok, akiknek nem kellettem, kihullanak szép sorban, megtisztul az életem. Változatosság, sok új fordulat, és főként önmagamra koncentrálok végre többet. Mindig mások voltak az elsők az életemben : mások szenvedései, mások problémái, én akartam lenni számukra a megváltó azt hiszem. Mindig segíteni akartam, ott lenni velük, mindig felajánlottam önmagam, hogy mellettük lehessek mikor számukra nehéz. Mit kaptam vissza? Azt hiszem kevesebbet, lényegesebben.Nem, nem vagyok hálátlan és nem érzem magam úgy, hogy túl sokat vártam. Várjunk... de, túl sokat vártam tőlük. Ameddig nekem ők voltak a fontos "megoldandó problémák" addig én számukra, csak egy ... nem akarom tudni mi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése