Hát eljött. 2012.augusztus 9-dike van.
Ahhoz képest, ahonnan elindultunk... ez maga a fertő, a borzadály. A legalja az eseményeknek. Nem hittem volna, hogy idáig jutunk el, mert ez az egész olyan volt, mint egy mese. Mese arról, ami nem létezik.
Mi van a dolgok mögött? Két év és nyolc hónap kellett kiseperni a polcokat. Ezt nevezem. Hazugság volt az egész, egy szépen összemázolt hazugság.
Nem tudom feldolgozni amit mondott nekem. A fejembe fog keringeni, mint egy szatellit, és sugározni fogja az adást újra és újra. Összetört, apró darabokra. Az utolsó pofon -mondanám. A legvégső, ami után már nincs és nem is lesz többé te meg én.
Megmutatta az igazi oldalát, azt amit rejtegetett előlem. Én hülye...
Arra gondolok, hogyan alakulhatott ez így. Mi az, hogy hálátlan vagyok? Nem, nem másítottam meg a szavait, ide vezet az egész mondanivalója. Többet várt volna tőlem, többet lelkileg... vagy, hogy sajnál, amiért nincsenek barátaim és nem akart cserbenhagyni. Megtette, cserben hagyott. Nem egyszer.
A gyűlölet amit érzek, nem is arra irányul, amit tett. Hanem úgy az egészre, hogy bedőltem ennek. Nem akarom látni, sem érezni, se fogni, se tapintani. Szeretném, ha vége lenne, és lezárhatnám, eldobhatnám, nem is tudom. Csak ne keljen még egyszer. Megtapasztaltam, és köszönöm, de nem kell.
Nehéz elengedni, de főleg azt, amit melléképzeltem. Nem őt szerettem ezek szerint, csak azt a srácot, akit elképzeltem, akit ráhúztam. Rémálom ez a mai nap.
Minden vég valami új kezdete. De most, soha többé nem akarom,hogy én meg ő. Becsapva, összetörve érzem magam. Idő kell. Rengeteg idő.
Fel sem fogtam, hogyan tehette ezt velem,hogyan mondhatta ezt. Akit elméletileg szeret. Ha szeretünk valakit nem bántjuk...és nem így beszélünk. Elég volt, tényleg.
2 év 8 hónap. Ég veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése