2012. május 23., szerda
Your name is my mantra.
Kent- Dom Andra
"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel.
Nem bosszankodnak, nem sírnak,
nem csinálnak semmit,
csak várják, hogy teljen az idő.
Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy.
Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."
A dolgok hellyel közel stabilabbak, mint előzőleg. Már nincsenek kérdéseim, egyenlőre elfoglal a záróvizsga. Egy gyönyörű ruhát szeretnék összehozni, és érzem, hogy sikerülni is fog, mert olyan görcsösen kapaszkodom ebbe az álomba, hogy én egy nap igazi divattervező legyek. Szeretem megvalósítani önmagamat és nem számít, hogy talán nekem nincs is jövőm. Mert csak azt hallom, hogy ez egy olyan munka ahol nagyon sikeresnek és szerencsésnek kell lenni, hogy betörj a köztudatba. Nos igen, de nem tudom, nevezzenek naivnak, én hiszek az álmaimban. Nem fogok csalódni akkor sem, ha nem jön össze mert tudom, hogy én mindent megtettem és a körülmények azok amik nem adják meg a feltételeket. Sajnálom azokat akik nem tudnak hinni sem az élet apró örömeiben sem önmagukban. Mint a nővérem. Néha totál elegem van belőle, mert nem bírom hallgatni ahogy élvezettel fröcsögve, töri össze az én képeimet, mert szeret engem " felébreszteni ". De tudom, hogyha elköltözöm egy nap, onnantól fogva egészen megváltozik minden,és lesz benne jó irány is. Felszabadulok, és másként lesz az életem. Nem fognak körülvenni érdekemberek, nem lesznek balhék, jobb és stresszmentesebb életem lesz. Erre gyúrok.
A napok csak elsuhannak mellettem és kicsit talán élvezem is. Mindig van esemény, mindig történik valami. Szeretnék kirohanni többet a szabadba, távol a várostól és csak ülni, rajzolni, nézni a vizet elgondolni, hogyan tovább. Őszintén hiányzik. Hiányzik. Csupa nagybetűvel, de elég büszke vagyok ahhoz,hogy ezt újra kimondjam neki.
Igazából azt nem értem, hogy 11 évet kibírt mellettem, pedig tudott mindent, azt is, hogy hiába vár rám.
Borzasztóan szeretem őt, még mindig, de talán ő már sosem lesz a barátom, és pont ez fáj a legjobban. Elveszítettem őt, anélkül, hogy hibáztam volna.
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy már elfelejtettél
Vajon partot értél már
Vagy most is tép a szél...
Vajon gondolsz-e még rám
Vagy inkább észre sem vennél...?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése