2012. május 27., vasárnap
Talking to the Moon
Loreen-Euphoria
Tegnap este megint nála kötöttek ki a gondolataim. Tudom, hogy hiányzom neki, ennek így kell lennie. Kitörölhet az ismerősei közül, de az emlékem ott van a fejében akár akarja akár nem. Ez nem áltató szöveg magammal szemben, ez így van. Hiszen én is nap, mint nap gondolok rá. Hónapokká fog fajulni ez a távolságtartás a részéről és azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha visszajön? Talán túl büszke lesz, és sosem jön vissza. De ha visszajön, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat vele szemben. 11 év barátság, komolyan ennyit ér neked?
Megnéztem a TITOK c. filmet, illetve amit kaptam linket róla youtube-on és azt kell, hogy mondjam bár eddig is tudtam a könyvről és filmről nagyjából, sok mindent megváltoztatott bennem, visszafelé tekintve az életemben igen, sok mindenre rávilágított és én hiszek benne. Nekem Buddha a mindenem egy jó ideje, és igaza volt, hiszen ő maga is ezeket mondja. A vonzás, mit vonzasz be...!
Gondoljunk csak bele, Buddha azt mondja, nem birtokolsz semmit, csak őrzöl egy darabig, hiszen amint birtokolni kívánod kisurran a kezeid közül és igaza is van.
Amint én azt mondom, hogy csak az én barátom vagy, csak az enyém, felüti a fejemben az a gondolat, hogy nem lehetsz másé, nem lehetsz másé és mi történik? Másé lesz és bekövetkezik az amitől féltem, mert a gondolataimnak ereje van!
Tizenéves koromban rajongtam egy együttesért, amit most nem neveznék meg, mert pontosan tudom, hogy az emberek hogy reagálnak erre, szóval rajongtam egy együttesért, majd azon belül egy gitárosért, TK-ért. Akkoriban egyedül voltam, lelkileg, barátilag, mindenhogy. Az ő zenéjük segített át sok válságon, illetve ennek a fiúnak az imádata, fanatizmusom iránta. Fura, mert egy ideje újra elkezdtem őket hallgatni, ugyanúgy imádom és fanatizálok a sráccal pedig eltelt jó pár év. Nem tudom, hogy párhuzam vonható-e le, vagy csak nagyon hinni akarok abban, amiről írok. Állandóan írok róla, csak úgy, mint tizenéves koromban. A fanfiction világa lassan megelevenedik és nem tudom, néha elveszítem a realitásérzékemet, ami megment attól, hogy megbolonduljak a valóságtól.
Hiszem azt, hogy egy nap, pokoli szerencsém lesz és találkozni fogok vele. Nem, ez nem az a jajj de jó lenne dolog. Mivel a TITOK felnyitotta a szememet, így még erősebben hiszek ebben, hogy meg is fog történni. Nem tudom mikor és hogyan, ahogy ezt senki sem, de megfog történni.
Az embereknek évezredek óta kell valami amiben hinni tudnak, valaki akinek az imádata lelkibékét okoz számukra, válaszokat kapnak amik végül is végig ott voltak bennük, csak egy sugallat odasöpörte a felszínre. Miért ne lehetne ez Buddha és a TITOK maga?
Tudom, hogy egy nap, az elkövetkezendő napok egyikében, jelentkezni fogsz és rájössz te is sok dologra. Fel fog nyílni a szemed és írni fogsz. Hiszem ezt, hiszen ismerlek is, és tudom, hogy a gondolataimnak ereje van. Bármi is legyen az üzeneted, amit majd közvetítesz felém, tudni fogom, hogy miért tetted.
Hiányzom neked, ahogy te is nekem. De megfog törni az ellenállásod és rászánod magad arra, hogy írj nekem. Eltelt lassan másfél hónap. Nem tudsz nélkülem lenni, hiszen tizenegy évet kitörölni képtelenség. Te is tudod. Én csak várok, mert tudom, hogy elfogsz jönni...hogy melyik nap? nem tudom. hogy miért? talán azt sem.
De nem ez a lényeg, hanem hogy itt leszel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése