Gotye-Somebody that i used to know
Mintha a dolgok szándékos provokációt indítottak volna ellenem. Nem tudom, délután ötkor még áradt belőlem a panasz, az a tömör panasz az elme-doktornál, és csak ömlött megállíthatatlanul, olyan kérdéseket tettem fel magamnak amire segített megtalálni a választ a kedves doktor. És a válaszok kézenfekvőek. Egyszerűek.
Mégis délutánra megszületett az a cseppnyi provokáció. Még kering a fejemben, ahogy a fejemben felvillantak...
Nem stimmelek. A történetem megelevenedik előttem, ez pedig nem a legjobb út.
Le kell nyugtatgatnom magamat, mert a lehetetlent nem kaphatom meg.
Fura, hogy az élet mindig kínál valamit feléd, kicsit olyan az egész, mint egy teszt. Mi az amit elveszel a tálcáról amit adnak, és tudod-e hogy mivel jár az, hogy te azt onnan elvetted? Észnél kell lenned, ez az egyetlen dolog amiben ne hallgass a szívedre, hiába ordítozik talán oltári hangosan. Kuss van neki, nagy kuss.
De nagy a baj, ha már az ordítozik és muszáj vagy észnél lenni. Ismételgetem ezt, mint egy mantrát, egyetlen dolog szabad: álmodozni.
Elmerülni ebben a ragacsos, kicsit rózsaszínes sejtésű álomvilágban. Aztán pedig reménykedni abba, hogy mire kimászok abból a valóság megoldja az előttem tornyosuló problémahegyeket. Becsukom,kinyitom,becsukom,kinyitom.
A francba.
Ha én a pont, ő a felkiáltójel, ő pedig a kérdőjel.
Szépek vagyunk,mondhatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése