Csak boldog akartam lenni. Tényleg, nem vágytam többre. A gyűlöletem alábbhagyott, szépen lassan csendesült, akár egy nyári eső. Jó volt így, megvoltam. De úgy tűnik, hogy az élet azért állít elém akadályokat, hogy megküzdhessek velük. Nagyon lent vagyok, lentebb, mint hittem. Nagyon megviselt ez az egész. Az, akikben egykor bíztam, miért tettem? Csakis hibáztatni tudom magam. Miért voltam olyan eszeveszett naiv, és adtam nekik a bizalmat?
A vita egészen eldurvult, mondhatom, már véresen komoly. Azt szeretném, hogy vége legyen, mert már előre megmondtam, már abban a pillanatban, hogy ez nem hagy alább, ameddig valakinek baja nem lesz. És így is van. Szívjuk egymás vérét, belevágunk a másik húsába, vájkálunk benne és sóval hintjük. Én azért harcolok, hogy vége legyen, hogy győzzek. De már győztem, már nincs miért tovább csinálnom. Kimerültem, hagyjanak békén engem és az életemet, azt, amit szeretek. Hagyják békén őt, ne próbálják folyamatosan ellenem hangolni. Miért kell ezeket a köröket évek óta futni? Mire való ez?
Azt mondják őrült vagyok. Azt mondják, hogy beteg. Hogy Ő nem érdemel meg engem, jobbat érdemel. Hogy őt sajnálják,miattam. Gyűlölöm őket és egyúttal magam is. Gyűlölöm, mert ők csak egy apró pontok az én életemben, de gyűlölöm őket, mert hatalmassá akarnak nőni, engem zsugorítva össze. Valóban jobbat érdemel? Valóban nem én vagyok az, akivel együtt kellene lennie?
Én azt akarom,hogy ennek legyen vége. Tudom, hogy mélyre ásnak majd, hogy minden szennyet ami volt is valaha az életemben, bármilyen fontosságú avagy nem, felfogják hozni. Azért, hogy bebizonyítsák neki, hogy nem vagyok szent és nem az vagyok, akinek ő hisz. Mindenáron, foggal és körömmel azon vannak, hogy bebizonyítsák. És én mit bizonyítsak be? Az ártatlanságomat, azt, hogy hogyan tudok szeretni? Komolyan?
Kicsit kezdem magam úgy érezni,mint a kedves főszereplő a perks of being wallflower-ből. Hagyd abba a sírást!
Szükségem lenne egy hétre, ameddig csak magam vagyok. Szükségem van időre, hogy helyrehozzam magam, mert egyszerűen már nem bírom ezt az egészet. Belefogok őrülni ebbe az átkozott mókuskerékbe. Meddig vannak a határaim? Meddig lehet ezt kibírni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése