Bubblegumhearted bitch.

A fájdalom erősebbé tesz. Pokolian erőssé. Néha teljesen megtör, olyankor arra gondolok, hogy ez az élet, amit most élek, azért fáj, mert valamit igazán elcsesztem. Azt hiszem undorodom a legtöbb embertől és ha lehetne, eltűnnék innen. Megszüntetném a legtöbb kapcsolatomat, és kilépnék ebből a mocsokból. Megdöbbentőnek tartom, hogy az emberek mennyire arra hajtanak, hogy mások nyomorán élvezkedjenek.
A bizalom kihalt belőlem, sajnálom. Nem bízok az emberekben, mert kitudja a rejtett szándékaikat? Csak néhány tiszta embert ismerek. A legtöbb fertőzve van.
A barátod vagyok azért, hogy amit mondasz, azt később ellened fordítsam, kiszolgáltatva téged, és az összes beszélgetésünket, titkainkat annak, akinek épp esedékes azért, hogy akinél esedékes, én jobb pontot szerezzek, hogy elhigyje én jó barátja vagyok azért, mert figyelmeztetlem őt arra, amit te mondtál róla.
Mindössze azért, mert a bosszú nem halt ki az emberekből. Az előrejutás, az érzet, hogy én valamivel aládvágtam, úgy tűnik még mindig érdemesebb arra, mintsem valódi barátságokat generáljunk.
Fuck Humanity.
Sosem voltam igazán vallásos, csak csapongtam ide-oda. De valahol mélyen hiszek, és szeretem azt hinni, hogy amit mondok itt belül, az meghallgatásra lel. Tegnap este kértem, hogy az a mérhetetlen gyűlölet tűnjön el belőlem, mert élve fel fog emészteni. Nem akarok gyűlölni. Nem akarom érezni, amit érzek. Azt a kínzó fájdalmat, hogy megütném bármelyiküket és ez jólesne. Ez nem normális. Ha nyerni akarok és márpedig erre törekszem máshogyan kell megtennem. A gyűlölet csak elvakít és nem ad megoldást a problémáimra. Azt viszont tudom, hogy már jobb. Kevésbé érzem magam aggresszívnek, nem érzem azt a mardosó vágyat hogy igenis visszaadjak mindent, most azonnal jelleggel megtarkítva egy két trágársággal és a kezem adjon nyomatékosságot a dühömnek. Gyűlölni valakit szenvedélyes, mindent felemésztő érzés. Még ott nem tartok, hogy keblemre öleljem őket, bár nem is hiszem, hogy a kígyókkal így szokás tenni, de hiszem azt, hogy a végén én nyerek és diadalmasan belevigyoroghatok a fejükbe. Mert ezt érdemlik meg azt, hogy a társadalom kilökje őket magukból. Valami történni fog, ez nem mehet csak így vég nélkül, megúszva mindent, amit adtak. Mindig visszajön az, amit adtál. A karma egy nagyon jó dolog.
Nagyon remélem, hogy szemtanúja lehetek annak, mikor bennük is megtörik valami, épp úgy, ahogy bennem megtört. Nem, ez nem rosszindulat. Nézném őket, anélkül, hogy nevetnék, vagy velük együtt sírnék. Nem hiszem hogy boldoggá tenne a tudat, csak egyszerűen az lenne, amit én is átéltem. Ezt akarom igazából. Ha szakítanak, akkor szakítanak, ez is csak az én igazamat fogja bebizonyítani. Ha együtt maradnak, az is csak az én igazamat fogja. Bármit is tesznek, bármikor rájuk tudom húzni a vizes lepedőt, mert mindannyian tudjuk, hogy amit csinálnak, az nem normális dolog. És a legőrültebb, legbetegebb emberek köztünk járnak.